Földönkívüliek valószínűleg léteznek, de nem valószínű, hogy a közeljövőben meglátogatnak minket

Ha felnézünk az éjszakai égboltra, amelyet fényes csillaghalmazok tarkítanak, felmerülhet a kérdés: tényleg egyedül vagyunk ebben a számunkra felfoghatatlanul hatalmas univerzumban?

A válasz: valószínűleg nem. A Föld csupán csak egy apró pont a több milliárd másik pont mellett, hát hogyan is lehetnénk az egyetlen életforma ebben vagy bármely más kozmikus szomszédságban?

Szóval mit is tudunk pontosan az életről a Föld tökéletesen szabályozott környezetén kívül?

Sok szakértő szerint, még ha nincs is kézzelfogható bizonyíték az idegenek létezésére, akkor is arra kell következtetnünk, hogy léteznek. Csak a mi Tejútrendszerünk – egy a becslések szerint 200 milliárd galaxis közül – körülbelül 300 milliárd csillagot tartalmaz. És a mi csillagunk, a Nap, az élet fő forrása a Földön.

Közben a tudósok folyamatosan fedeznek fel olyan bolygókat (úgynevezett extraszoláris, vagy exobolygókat), amelyek ezen csillagok körül keringenek. „Eléggé meg vagyunk győződve arról, hogy létezik odakint élet" – mondta Dr. Maggie Aderin-Pocock űrtudós. „Ez pusztán a számok törvénye. Szimpla valószínűség."

A jelenleg elérhető technológia lehetővé teszi, hogy részletesen megvizsgálhassuk ezeket az exobolygókat. A tudósok képesek kielemezni ezeknek a saját csillaguk körül keringő égitesteknek a kémiai összetételét, úgy, hogy erős teleszkópokkal kielemzik a rajtuk áthaladó csillagfény kémiai összetételét. Ezt a módszert hívják spektroszkópiának.

A kulcs az, hogy olyan összetevőket találjanak, amely hasonlít a Földére – ez azt jelentené, hogy máshol is létezhet olyan környezet, amely potenciálisan képes fenntartani az életet, akár több ezer fényévnyi távolságra tőlünk.

A jelek biztatóak. „Több száz potenciálisan lakható bolygóról tudunk" – jegyezte meg Tim O'Brien, a Manchesteri Egyetem asztrofizika professzora. „Szinte biztos, hogy a következő évtizedben találunk egy olyan bolygót, amely akár életre utaló jeleket is mutathat."

További biztató bizonyítékok vannak itt, a Földön. Olyan helyeken is találtak élő szervezeteket, amelyeket korábban túl zordnak vagy ellenségesnek tartottak az élet számára – mint a napfény vagy meleg nélküli helyek, például az óceánok legmélyebb árkai.

Korábban azt hittük, hogy az élet csak olyan bolygón létezhet, amely egy bizonyos távolságra van a csillagától (és így megfelelő sugárzást kap). Az, hogy a Földön olyan helyeken is virágzik az élet, ahol ezt nem tartottuk lehetségesnek, felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak bolygók, hanem holdak is képesek lehetnek az élet fenntartására.

Ez nem jelenti azt, hogy ezek az életformák úgy néznek ki, mint az általában sztereotipikusan ábrázolt zöld lények – csak azt, hogy ott is lehetséges az élet, és képes túlélni.

Ugyanakkor a szakértők figyelmeztetnek: még ha nagyon nagy is az esély arra, hogy létezik élet odakint, nehéz, sőt jelenleg talán lehetetlen megállapítani, hogy az intelligens-e.

„A helyzet az, hogy a Földön - történetének nagy részében - nagyon egyszerű életformák léteztek. Valójában több milliárd évig ezek az életformák csupán baktériumok voltak" – húzta alá Prof. O'Brien.

A többsejtű élet kialakulásához véletlenszerű események sorozata vezetett a bolygónkon. Ahhoz, hogy idegenek kapcsolatba lépjenek velünk, fizikailag és technológiailag is fejlettnek kell lenniük.

Látogatókat vár?

Ha tehát nem vagyunk egyedül, az azt jelenti, hogy számítanunk kell idegenek látogatására? Ez nem ennyire egyszerű.

Nehéz elképzelni, hogy soha egyetlen életforma sem jutott el arra a szintre, hogy a csillagok között utazzon. Akkor a tudomásunk szerint miért nem történt meg ez eddig?

„A legnagyobb problémánk az, hogy csak egyetlen példánk van az életre, – ez pedig az élet a Földön" – magyarázta Dr. Aderin-Pocock.

De ez valószínűleg nem szolgál mintaként az univerzum más részein.

„Például egy aktív csillag esetében előfordulhat, hogy csak a felszíne alatt lehet élni" - vetette fel Dr. Aderin-Pocock. "Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs intelligens élet, csak lehet, hogy nincs mód kommunikálni, mert az a felszín alatt létezik."

Vagy egyszerűen meglehet, nem beszélünk azonos „nyelvet" – már tudományosan értve.

„Nagyjából 1960 óta használunk rádióteleszkópokat arra, hogy idegen civilizációk jeleit keressük" – mondja Prof. O'Brien. Azonban annyi különböző módja van annak, ahogyan egy életforma jeleket küldhet, hogy lehet, sosem hallunk vissza semmit.

És még ha ugyanazon a hullámhosszon is vagyunk, mint más életformák az univerzumban, az óriási távolságok miatt több ezer évbe telhet, mire az üzenetek eljutnak és válasz érkezik (gondoljunk csak arra, hogy ma már mennyire lassúnak tűnik a levélváltás).

A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) Breakthrough Listen nevű projektje keretében tudósok egymillió közeli csillagot vizsgálnak, abban a reményben, hogy kapcsolatba léphetnek valamilyen életformával, amely képes visszajelzést küldeni a Földre.

Olyan csillagokat is vizsgálnak, amelyek a Tejútrendszer közepén találhatók, 25 000 fényévre. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen csillagról küldött üzenetnek körülbelül 25 000 évre van szüksége, hogy elérjen minket.

Ha tehát létezik is idegen élet, több ezer évbe telhet, mire bármit is hallunk felőle.

Hosszú út áll előttünk

A csillagközi utazásra hatalmas távolságokon keresztül a közeljövőben nem lesz lehetőség.

Noha képesek vagyunk rádióhullámokat küldeni fénysebességgel, ez csak egy rádióhullám, amely az űr vákuumán halad keresztül. Bármilyen űreszköz azonban nem képes csillagok között utazni. Ha fizikai tömeget akarunk küldeni az űrbe – például szondákat vagy embereket –, az sokkal több kihívással jár.

És ha a mi civilizációnk még nem képes erre, a szakértők szerint valószínűleg „égi szomszédaink" sem. És még ha meg is lenne a technológiájuk, hogy eljussanak hozzánk, figyelembe kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy egyszerűen nem is akarnak.

Mindeközben szükség van egy bizonyos „kozmikus szerencsére" – vagy jó időzítésre – is. Néha nehéz felfogni, milyen rövid ideje is létezik a mi civilizációnk.

Noha a Földön több mint 3,5 milliárd éve van élet, a modern ember csak körülbelül 300 000 éve létezik. És mivel a civilizációk gyorsan eltűnhetnek, a kapcsolatfelvétel időablaka meglehetősen szűk.

Nem tudjuk biztosan, hogy az idegenek valaha meglátogatták-e a bolygónkat. Amit egy kicsit nagyobb bizonyossággal mondhatunk, az az, hogy ha igen, akkor valószínűleg nem akkor jöttek, amikor az emberek már itt voltak.

„Ha civilizációink nem esnek egybe időben" – fejtette ki Dr. Aderin-Pocock, – „akkor sosem találkozunk az idegenekkel." Meglehet, hogy nagyon régen jöttek, vagy majd a jövőben jönnek, csak jóval azután, hogy az emberi élet megszűnt.

Még az is előfordulhat, hogy a dinoszauruszok voltak a földönkívüli élet házigazdái a jura időszakban. De ezt valószínűleg sosem fogjuk biztosra tudni.

Az írás a BBC Radio 4 „The Infinite Monkey Cage" című műsorán alapul.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, mesterséges intelligencia által támogatott fordítóeszközök segítségével, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland